Ez volt életem legszebb napja! Boka kiválasztott, hogy vele menjek megmutatni, hogy mi is vagyunk olyan bátrak, mint ők. Az volt a tervünk, hogy kitűzünk egy papírost a vörösingesek szigetére. "Itt jártak a Pál utcai fiúk!", állt rajta. Késő délután indultunk a füvészkert felé. Felmásztam a kerítés melletti fára és körül néztem nem sok mindent láttam, mert nagyon sötét este volt, de a szigetet rögtön észrevettem. Leszóltam Bokának és Nemecseknek, hogy jöhetnek. Elindultunk a sziget felé. Nagyon izgultam, s így majdnem elfüttyentettem magam amikor megtaláltuk a fegyvereiket. Igen aprólékos munka lehetett azokat elkészíteni, legalábbis én így gondolom. Aztán tovább lopakodtunk és észrevettem, hogy nem mehetünk be a hídon mert ott őrök állnak. Szóltam társaimnak, hogy találjunk ki valami mást. Bokának eszébe jutott, hátha van egy csónak. Szétváltunk, hogy megkeressük. Igen hamar rátaláltunk, beültünk és áteveztem. Sajnos engem hagytak a csónakban, hogy őrizzem mondván, úgyis Csónakosnak hívnak. Nem tudok hát erről a részről többet mesélni. Amint kitűzték a cédulát rohantak vissza és menekülni kezdtünk. Berohantunk az üvegházba, de Nemecsek meggyújtott egy gyufát és ezért észrevettek minket. Gyorsan elbújtunk, ráesett egy cserép a fejemre és ezért aztán csupa homok meg föld lett a fejem. Szerencsére tovább mentek a vörösingesek és így megmenekültünk. Mire hazaértem már késő este volt. Nagyon mérgesek voltak rám a szüleim. Megvacsoráztam, a kedvencem volt, sonkás tészta, csak kevés volt benne a sonka, mert nem volt többre pénze édesanyámnak. Azt hiszem mára ennyi, megyek aludni.
2007. október 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Szia! Rezső vagyok, jó, nagyon jó! Itt olvastam nálatok, ügyes vagy!
Anya vagyok, szerintem napról napra jobb!
gratulalok nagyon jo senki nem akarta elhinni hogy egy 10eves kislany irta
mindig is buszke voltam es vagyok rad
ez a blog is bizonyitja hogy nem hiaba mama
Szia! Gertrud vagyok.
Nagyon jó! Tetszik! Csak így tovább.....
Szia! Gertrud vagyok. Nagyon jó, remek! Csak így tovább....
Szia Drága Eszter! :) Mi vagyunk azok akik imádják a sonkás tésztát!
Találd ki kik azok? (Ja és ma is az volt az ebédünk) :)
Nagyon ügyes vagy és büszkék vagyunk rád, de főleg Johi!! Nagyon Szeretünk!!
Dárga Fiam: Akkor engedlek el, ha lement a lázad és sok mézes teát iszol,
és nagyon vigyázol magadra a háborúban :) Sok Puszit küld: Hugi, Mama, Johi
Megjegyzés küldése